otthonipraktikak.hu

Galambok - Tartásuk és versenyeztetésük

Magyarországon 107 egyesületben több ezer tag foglalkozik galambtenyésztéssel. Ha önt is érdekli e szórakoztató tevékenység, min­denekelőtt forduljon a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségéhez (1071 Budapest, Dembinszky utca 52. - tel.: 342-5538), ahol tanácsokat kaphat arra vonat­kozóan, hogyan kezdjen hozzá a galambte­nyésztéshez: mit kell hozzá beszereznie, egy­szerű állattartásnak tekinti-e ezt a tevékeny­séget, vagy esetleg postagalambokkal szeret­ne versenyszerűen foglalkozni. Feltétlenül hasznos, ha csatlakozik valamelyik egyesület­hez, ahol tapasztalt tenyésztők segítenek a kezdeti nehézségek leküzdésében.

Első lépésként galambdúcokat szerezzen be, amelyek mérete attól függ, hány madarat akar tartani, de minden madárra nagyjából 0,6 m³ teret számoljon.

A galambdúc legyen száraz és jól szellő­ző. Optimális esetben úgy állítsa fel, hogy dél-délkelet felé nézzen, sok napfényt kapjon és a nyugati széltől védett legyen.

A madarakat főként kukoricával és más magvakkal táplálja, ehhez adjon némi zöld­táplálékot. Az állatkereskedésekben vagy speciális ellátóktól vásároljon kukorica- és magkeveréket. Egy galamb átlagosan 25-40 g-ot eszik naponta. Az emésztés elősegítésé­re apró kavicsokról is gondoskodjon.

A szaporodás rendszerint az év elejére esik, de a hosszú távú versenyekre kijelölt madarakat rendszerint márciusban párosít­ják, így a megfelelő időpontban lesznek csúcsformában. A galambfiókák nagyjából 30 nappal a párzás után kelnek ki, és három­hetes, egy hónapos korukban kezdenek önál­lóan táplálkozni. Hat-nyolc napos korukban törzskönyvi gyűrűt kapnak, amelybe feltünte­tik az ország rövidített jelzését, az évszámot, valamint egy betűt és öt számot.

Galambverseny Ez olyan sport, amelyben az egész család részt vehet. Mintegy 36 or­szág csatlakozott a belgiumi - a sport ősha­zája - Fédération Colombophile Internationale szervezethez. A Magyar Postaga­lambsport Szövetség (1076 Budapest, Ver­seny utca 16. -tel.: 342-4364) is tagja e nem­zetközi szervezetnek, de tagjai közül - az igen magas részvételi díj és egyéb költségek miatt - csak kevesen vesznek részt nemzet­közi galambversenyeken. (Szórakoztató jelle­gű versenyeket azonban az országhatárokon belül gyakran szerveznek.) A 300 egyesület mintegy 4000-4500 tagot számlál.

A versenyre benevezett galambokat egy kijelölt starthelyre szállítják, majd szabadon bocsátják őket, hogy hazarepüljenek saját, hi­vatalosan megállapított távolságra fekvő dú­caikba. A nyertes az a galamb, amelyik a leg­gyorsabb átlagsebességgel teljesíti a távot. A verseny igen szervezetten zajlik. Minden, a versenyben részt vevő galambot kódolt ver­senygyűrűvel látnak el, és a klubcsoportok saját, erre a célra gyártott különleges jármű­veikkel, lepecsételt szállítóládákban szállítják a galambokat a starthelyre. Hivatalos szemé­lyek: a szállítók és segédeik, akik etetik és itatják a galambokat hosszú útjaikon, az útba indítók, akik eldöntik, megfelelőek-e az időjárási körülmények a felengedéshez.

Minden versenyben részt vevő dúcot fel kell szerelni versenyórával, és amikor a ga­lambok visszaérkeznek, a lábukról leszedik a gumigyűrűt és beteszik az órába, hogy má­sodperc pontossággal rögzítsék az időt. A versenybizottság ismeri a felengedés! időt és minden dúc pontos helyét, s a feljegyzett időből - jóváhagyott képlet alkalmazásával -kiszámítja az átlagsebességet méter/perc­ben.

Mielőtt azonban egy madár versenyezhet­ne, be kell tanítani az utazásra és arra, hogy minél gyorsabban hazaröpüljön a dúcba. Mindehhez kérjen tanácsot egy klubban.

Az első szezonos galambok versenyeit jú­liusban, augusztusban és szeptemberben tartják. Az egyéves és az idősebb (harmadik szezonos vagy öregebb) madarak versenye április végén kezdődik és ősszel ér véget. A hosszú távú versenyeket június végén és júliusban rendezik.

A fiatal madarakat általában maximum 320 km-es, az egyéveseket 480 km-es távon ver­senyeztetik. A hosszú távú versenyeken 1000 km-en vagy még hosszabb távon is in­díthatják a galambokat.

Az idősebb madarakat gyakran un. termé­szetes rendszer szerint versenyeztetik: a tojót és a hímet külön-külön indítják, miközben sza­porodnak és utódot nevelnek. Ennek egyik változata az „özvegyi rendszer": csak a hímet versenyeztetik, a tojó a dúcban marad mint a visszatérés ösztönzője.

Noha tekintélyes pénzdíjakat lehet nyerni, nem olcsó a galambok elhelyezési és etetési költsége, valamint jelentősek a klubtagsági és a nevezési díjak is. A legtöbb tenyésztő örömét leli a madarak tenyésztésében és ido-mításában, valamint abban, hogy jó kondíci­óban tartsa az állatokat a versenyzésre.

Magasra repülő és kiállítási galambok

A magas repülési versenyekre tenyésztett ga­lambok hosszú órákon át repülnek a dúcok látótávolságában, hogy lemérjék állóképes­ségüket és kitartásukat.

A kiállítási galamb-fajták közé tartoznak a legyezőfarkú és a golyvás galambok. A legyezőfarkúak nevüket arról a szokásukról kapták, hogy széttárják a farktollaikat, a golyvásgalambok pedig a nagy begyüket körülvevő lég­zsákok felfújásával kidüllesztik a mellüket.